„Vándor, ha elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy amelyben fekszel
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája